Hallottam meg a csengőt. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd odaszaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. Amandával találtam szembe magam, aki egy fekete szaggatott aljú rövidnadrágba volt, hozzá egy 'sweet rebel' feliratú pólóval és egy fekete egyszerű sarúval.
-Jó reggelt álomszuszék. Látom most keltél.-nyomta kezembe a kávémat.
-Jó reggelt.-tessékeltem be.
-Ugye tudod, hogy van 15 percünk elindulni a munkába?-közölte velem.
Erre felkaptam a fejem és már csak annyit lehetett észrevenni, hogy neki álltam kapkodva készülődni. Amanda öltözködését elnézve ma is elég meleg napunk lesz.
Az előző napunk után nem vagyok benne 100 százalékosan biztos, hogy ma is olyan jó időnk lesz, mint tegnap volt. Elkészültem a dolgaimmal, majd lementem. Elindultunk, majd útközbe beugrottunk a szórólapokért a főnökünkhöz, aki csak egy dicsérettel fogadott, majd köszönt el tőlünk. Kimentünk a szokásos helyünkre és elkezdtük osztogatni a szórólapokat. Pár óra múlva tartottunk egy kis szünetet. Leültünk a legközelebbi padra, majd rágyújtottam, amit Amanda sose nézett jó szemmel. A tekintetéből kivettem, hogy akár megtudott volna ölni engem ezért.
-Nyugi, úgy is tudod, hogy már csak nyáron fogok cigizni. Megígértem!-küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Kivéve a bulikba, ami általában minden héten szokott lenni.-sóhajtott, majd rám nézett és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
Mikor véget ért a pihenőnk visszatértünk a munkához. Osztogattuk a szórólapokat, mikor hátulról meglöktek minket és elejtettük azokat, majd a szél szétfújta őket.
-De jó.-szólalt meg Amanda idegesen.
-Nekem mondod?-fordultam egyből hátra.-Ennél ügyesebbek nem tudtatok volna lenni. Ti lelki nyomorékok.-kezdtem el szidni őket.
Két szőke srácot láttunk magunk előtt akik torkuk szakadtából nevettek a mi kárunkon. Legszívesebben lenyakaztam volna őket abban a pillanatban, de inkább csak idegesen néztem rájuk.
-Olyan aranyosan próbálnak minket megalázni, nem gondolod Steve?-szólalt meg az orr piercinges srác.
-De, én is így gondolom Damon.-mért végig minket huncutul mosolyogva.-De ha jobban megnézed őket nem is olyan rosszak.
Mi csak meredtünk a két fiúra, szinte kikerekedett szemekkel. Az úgynevezett Damon befejezte a nevetést és komoly tekintettel mért végig ő is minket.
-Na és, hogy hívnak titeket szépségek?-támaszkodtak neki a korlátnak.
-Neked ahhoz semmi közöd.-vágtam rá.
-Na ezt én nem mondtam volna a helyedbe.-szólalt meg egy másik srác a 'bandájukból'.
Amint befejezte a mondatát Damon elrugaszkodott a korláttól, odasétált elém, majd erőteljesen megfogta az arcomat.
-Nekem senki sem mondhat ellent!-mondta ingerülten.-Nagyon vigyázz, hogy mit mondasz, mert ha még egy ilyened van annak következményei lesznek.
-Ha ő nem is, de én eljátszhatom az esélyeimet. Ergo szállj le a barátnőmről te nyomorék!
-Ezt most nem hiszem, hogy komolyan gondoltad.-nevette el magát.-Milyen gyerekes vagy.-kapta el Steve erősen a kezét.
-Én vagyok a gyerekes? Nézzetek már magatokra. Hány évesek vagytok agyilag? Kettő vagy még annyi sem? Lányokkal kikezdeni nagyon felnőttes dolog.
Ezeknek a szavaknak a hallatán lefagyott a mosoly az arcáról, majd neki lökte Amandát a korlátnak és idegesen beleütött egyet ököllel közvetlen mellette.
-Most hagyjatok minket békén!-löktem el magamtól Damont.-Nem hiszem el, hogy ekkora senkik vagytok, hogy lányokat bántsatok. Egyébként is..nem tűnt fel, hogy egyáltalán nem félünk tőletek?-néztem bele kékes-zöld szemébe.
Erre mindenkinek a tekintete ránk szegeződött és azt várták, hogy Damon, hogy fog reagálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése