Damon egy lépéssel közelebb jött, majd a pólómnál fogva közelebb húzott és mélyen a szemembe nézett. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd elengedett.
-Menjünk fiúk.-mondta Damon.-Még találkozunk. Ezt nem hagyjuk annyiban.
Steve is elengedte a szorításából Amandát, majd elindultak. Többször is hátranéztek, majd mikor teljesen eltűntek csak akkor vettük észre, hogy szinte mindenki minket bámul. Mintha semmi se történt szedtük össze a szórólapokat és próbáltuk kisebb-nagyobb eredménnyel szétosztogatni a járókelők között.
Mivel ma hamarabb kezdtük a munkát, ezért hamarabb is fejezhettük be, így már késő délután mehettünk utunkra.
-Nem ugrunk be enni valahova?-mosolygott rám Amanda.
-Menjünk.Úgy se ettünk ma még semmit.-indultunk el a KFC fele.
Beérve a gyors kajáldába rendeltünk magunknak ennivalót, majd leültünk az egyik asztalhoz és elkezdtünk enni, miközben kibeszélni a mai napot. Miután megettük, utána beugrottunk a boltba egy kis rágcsálni valóért és a videó tékába 1-2 filmért. Észre se vettük milyen hamar elment az idő és az égbolt milyen sötét volt. Az utcák ismét üresen tátongtak. Hazaérve ledobtuk magunkat a kanapéra és beraktam egy filmet pihenés képen. Mivel holnap szabadnapunk van ezért úgy tervezzük, hogy egész éjjel fent leszünk.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem Amandától.
-De egy kicsit.-válaszolt.
-Jó akkor hozok enni.
Kimentem a konyhába, addig Amanda nézte a filmet. Elkezdtem csinálni pár szendvicset. Egyszer csak a macskám ott termett mellettem és elkezdett nyávogni.
-Mi a baj? Éhes vagy?-kérdeztem tőle.
Persze nem mintha tudott volna válaszolni, de én már csak ilyen vagyok. Mintha megértette volna, egyből odament a kis táljához. Vettem az adást és elmosolyodtam, majd elővettem a macskakaját és adtam neki egy keveset. Visszaraktam a helyére a macskakaját, kezet mostam, majd bevittem a szendvicseket. Leraktam az előttünk lévő asztalra a tányérokat, majd vissza csatlakoztam Amandához és én is néztem tovább a filmet. Mikor véget ért a film már hajnali három lehetett.
-Kijössz velem a tetőre cigizni?-tettem fel a kérdést.
-Persze.-válaszolt, majd felmentünk a tetőre.
Fent leültünk a tetőre és néztünk ki a fejünkből. Elővettem a cigim és a gyújtom, majd számba vettem a cigarettámat és meggyújtottam.
Egyszer csak ordibálásra lettünk figyelmesek és megláttunk egy fiúbandát a házunk előtt. Ismerős hangokat hallottunk a tömegből. Egymásra néztünk Amandával, majd szemünket megint a fiúkra szegeztük.
-Hé, az nem Steve és Damon meg a csatlósaik?-szólalt meg Amanda.
-Nem tudom.-válaszoltam.-Közelebbről is meg kéne őket nézni, mert így nem igazán tudom eldönteni.
Halkan lejöttünk a tetőről, majd kimentünk a lakásból a hátsó udvaron keresztül. Elbújtunk egy bokor mögött és onnan figyeltük őket. Amanda telibe találta. Ezek tényleg ők.
-Vissza kéne menni nem gondolod?-suttogta oda nekem.
-De, vissza kéne.
Mikor felálltunk véletlen ráléptem egy faágra, ami elég nagyot reccsent és a sok fiú szem ránk szegeződött.
-Nocsak-nocsak kiket látunk.-mondta mosolyogva Damon.
Basszameg.
-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem tőle.
-Felfedezzük a várost.-mondta ironikusan.
-Hahaha. Nagyon vicces. Jó humorod van mit ne mondjak.-vágtam vissza én is iróniával.
-Nem jöttök velünk mulatni?-kérdezte, mintha az előbbi beszélgetés meg se történt volna.
-Majd pont veletek fogunk elmenni bulizni.-vágtam rá.
Erre ő szúrós tekintettel nézett rám. Az egyik haverja elindult felénk, de Damon leállította.
-Hagyjad. Nem tudják kiket veszítenek.
-Kiket?-nevettem el magam.-Sok taplót. Mást nem nagyon-mondtam.
-Idiótákat, barmokat, egoistákat.-fejezte be Amanda.
-Na jó. Most telt be a pohár!-mondta idegesen Damon.
Elkezdtek felénk futni, erre mi is futásnak eredtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése