~Amanda szemszög~
A francba! Ketté váltunk.
Összevissza futottam és már egy ismeretlen helyre jutottam. Megálltam, hátra néztem és láttam, hogy leráztam őket. Fordultam volna vissza, mikor egy testnek ütköztem. Steve volt az. Kiszerettem volna kerülni, mikor ő visszarántott.
-Engedj el.-mondtam kétségbeesetten.
Ő nem engedett a szorításból, sőt egyre erősebben fogott. Egymással szemben álltunk 'kéz a kézben', mikor egyik kezünket anélkül, hogy elengedte volna átlendítette felettem és már háttal voltam neki, miközben átkarolt.
-Steve.-suttogtam neki.- Minden oké?
-Minden rendben.-válaszolta nyugodtsággal a hangjában.
-Akkor miért ölelgetsz? Hisz gyűlölsz. Tegnap még megakartál ütni.
-Te gyűlölsz engem?
-Én kérdeztem hamarabb.
Elengedte a szorítást, majd egymás felé fordultunk és egymás szemébe néztünk.
-Szóval?-tértem vissza a témához.
-Shhh.-tette mutatóujját a szám elé.
Közelebb lépett, majd átkarolta a derekamat, majd magához húzott és megcsókolt. Próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta. Pár másodperc után, már engedtem, hogy csókoljon és akarattal vagy akaratlanul, de én is visszacsókoltam. Elváltunk egymástól, majd homlokát az enyémnek támasztotta és azt suttogta:
-Ez maradjon a mi kis titkunk.
Én csak bólintottam, majd egy gyors puszit nyomtam ajkára és elindultam megkeresni Angelt, Steve pedig Damont.
~Angel szemszöge~
Csak futottam amerre láttam mit sem törődve mással.
Nagyon jó. Pont ma kellett magassarkút felvennem.
-Talán máskor nem magassarkút fogsz felvenni.-lépett ki Damon az előttem lévő kis utcából.
-Talán. De ha jobban belegondolok arra jó, hogy a szádba lépjek vele.-küldtem felé egy műmosolyt.
-Kislány, neked nem tanították meg a szüleid, hogy nem illik idősebekkel pofátlankodni?-kérdezte kíváncsian, de még is ironikusan.
-Neked meg nem tanították meg, hogy ne kezdj ki kisebbekkel?-kérdeztem vissza.
-Jogos.-mosolyodott el, majd közeledni kezdett.-Ez tetszik, de még mindig van mit tanulnod.
-Neked is. Nem is kicsit.
Mikor már elég közel volt hozzám, így próbáltam ellökni magamtól, de nem ment. Sokkal erősebb volt mint én. Elkezdtem hátrálni, mire ő egyre közelebb jött. Neki ütköztem a falnak ő pedig a kezét mellém támasztotta, majd a fülemhez hajolt.
-Nem tudsz előlem elmenekülni. Mindig megfoglak találni.-suttogta ijesztően.
Erre a mondatára kirázott a hideg., furcsa módon jó értelemben. Ő ezt észrevette és elmosolyodott rajta. Én csak elfordítottam a fejem, hogy ne nézzek a szemébe vagy éppen rá.
-Kívánlak és tudom jól, hogy te is engem-suttogta ugyan olyan higgadtsággal.
Erre elvörösödtem és a kezem önállóan az arcán csattant.
-Utállak!-tettem hozzá.
-Te kis..-mondta idegesen.
Már csak azt vettem észre, hogy a keze lendül, de mielőtt célt ért volna Steve lefogta, majd arrébb ráncigálta. Amanda hirtelen megfogta a kezemet, majd futólépésben elkezdett maga után húzni. Hazáig meg sem álltunk, majd mikor beértünk a házba bezárta az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése