5.fejezet

Reggel 6 kor nagy kényelmetlenséggel ébredtünk a földön. Mindenünk zsibbadt. Szerencse, hogy ma nem kell mennünk dolgozni.
-Angel...-szólalt meg hirtelen Amanda.- Mi volt ez tegnap közted és Damon között?
-Semmi. Csak ideges lett.-válaszoltam hihetően.
-Jött a szokásos hülyeségeivel gondolom.
-Úgy ahogy mondod.-nevettem el magam.-És amúgy veled mi volt tegnap? Ahogy láttam összemelegedhettetek Stevvel, hisz minden vita nélkül jöttetek vissza együtt.
-Öhm.. izé hát utolért legelsőnek ,aztán megszorította a kezem aztán átkarolt és háttal voltam neki, utána beszélgettünk és  elengedett maga felé fordított csókolóztunk, de mondta, hogy ne mondjam el senkinek, de szerintem nem gondolta komolyan vagy nem tudom.-mondta zavarodottan.
- Csak komolyan gondolta, ha már megtette! Ok nélkül senki sem csókol meg senkit.-magyaráztam neki.
-Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán lesz valami köztünk.-sóhajtott fel.
-Hát, majd ahogy hozza a sors úgy lesz.
Amandának érkezett egy SMS-e az anyukájától, hogy haza kell mennie, így elköszöntünk egymástól felállt és hazament. Miután Amanda elment gondoltam kitakarítom a házat.Felálltam elővettem a telefonomat, majd megnéztem az időt. 14:21. Bőven van estig időm. Neki álltam először a konyhának. Miután végeztem a konyhával áttértem a nappalira. Mint mindig most is ment a zene takarítás alatt. Mikor már teljesen végeztem lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Árny is csatlakozott hozzám, így ő is feljött mellém. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
-Haló tessék?-szóltam bele a telefonomba.
-Szia.-szólalt bele Amanda.- Anyuék elmentek nyaralni. Engem is magukkal szerettek volna menni, de inkább kihagytam.Szóval ma elmegyünk bulizni?
-Nekem ma igazán van kedvem. Viszont holnap csaphatnánk egy házibulit. Mit szólsz hozzá?-kérdeztem egy mosoly kíséretében az arcomon. Persze ő ezt a mosolyt nem láthatta ,de hangomon érzékelte.
-Benne vagyok.-érzékeltem a hangján, hogy ő is mosolyog.- Na, de leteszlek. Mennem kell cicát sétáltatni.-magyarázta.
-Rendben .Szia. Jó éjt.-meg sem várva a válaszát letettem a telefont.
Mivel este fele járt az idő, így megvacsoráztam. Vacsora után elmosogattam és felmentem lefürödni, majd ledőlni aludni.

~Amanda szemszöge~


Miután lerakta a telefont lementem és neki álltam keresni Gabrielt. 7 hónapos volt még csak, de nagyon értelmes volt egy macskához képest. Mikor megláttam, hogy a földön játszik odamentem hozzá és felvettem. Az előszobába sétáltam vele, ahol feladtam rá a hámot és a pórázt. Leraktam a földre, majd kimentünk az utcára. Séta közben olyan volt, mintha követtek volna, de amikor hátra fordultam nem volt ott senki. Ez eléggé ijesztő volt, így minél hamarabb hazaszerettem volna érni. Szokás szerint amikor a ház előtt voltunk levettem Gabrielről a hámját és a pórázát. Furcsa sötétben is  olyan szépen ragyog fehér szőre. Szeme sötétkék, de nagyon szép. Örülök, hogy Angeltől ezt kaptam születésnapomra.

Ábrándozásomat  Gabriel nyávogása szakította félbe. Kinyitottam az ajtót bementünk, majd bezártam magunk után. Felmentem a szobámba, majd a terasz ajtóhoz léptem és kinyitottam. 

Miért kell ennyire melegnek lennie? Ráadásul azt se tudom, hogy anyuék hova rakták a ventilátort.

 Ledőltem az ágyra és tanulmányoztam a szobám plafonját. Lépteket hallottam terasz felől, amire felkaptam a fejem. Egy test vonal rajzolódott ki a sötétben, Egyre jobban kezdtem félni. 

-Ki az?-szóltam ijedve és az ágyam mellől elővettem az íjam.

-Nyugi csak én vagyok az.-szólalt meg egy édes, mégis férfi hang.

-Steve te meg, hogy kerültél ide?- mondtam, miközben leraktam az íjat a kezemből.

-Nem is örülsz nekem?-kérdezte, majd bejött a szobámba.

-De vagyis, hogy kerültél ide?-lepődtem meg.

-Tudom, hogy nem szép dolog, de követtelek hazáig, nehogy bajod essen.-árulta el, miközben leült mellém.

Megforgattam a szemem, majd ledőltem.

-Megtudom magam védeni.-mosolyogtam rá.

-Nem hinném.-komolyodott el a hangja.

-Kösz.-mondtam, majd elfordultam tőle.

-Nem rosszindulatból értettem.-magyarázkodott.-Te sem tudod valójában, hogy milyen emberek mászkálnak kint az utcán.

Átfordultam a másik oldalra és őt kezdtem el nézni. Csak értetlenül nézett rám, amin egy jót mosolyogtam. Elkezdett lassan felém hajolni, mikor megszólalt a telefonja. Egy hangos sóhaj közepette felvette. Beszélgetésükből kiszűrve Damonnal beszélgetett. Érdeklődésemet jobban felkeltette, amikor Angel neve hagyta el ajkait. 

Komolyan ez a srác oda és vissza van Angelért.

Már egy jó ideje beszélgettek, mikor ráuntam az egészre. Kikaptam a kezéből a telefont és kinyomtam.

-Mi van Angellel?-kérdeztem, rá.

-Jajj semmi, csak most mesélte el Damon, hogy mi volt tegnap este, mikor elkezdte őt üldözni.-magyarázta el a dolgokat.

Hirtelen morgott egyet a gyomrom, ezért automatikusan felálltam és elindultam lefele, mire Steve is követett engem.