3.fejezet

Damon egy lépéssel közelebb jött, majd a pólómnál fogva közelebb húzott és mélyen a szemembe nézett. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd elengedett.
-Menjünk fiúk.-mondta Damon.-Még találkozunk. Ezt nem hagyjuk annyiban.
Steve is elengedte a szorításából Amandát, majd elindultak. Többször is hátranéztek, majd mikor teljesen eltűntek csak akkor vettük észre, hogy szinte mindenki minket bámul. Mintha semmi se történt szedtük össze a szórólapokat és próbáltuk kisebb-nagyobb eredménnyel szétosztogatni a járókelők között.
Mivel ma hamarabb kezdtük a munkát, ezért hamarabb is fejezhettük be, így  már késő délután mehettünk utunkra.
-Nem ugrunk be enni valahova?-mosolygott rám Amanda.
-Menjünk.Úgy se ettünk ma még semmit.-indultunk el  a KFC fele.
Beérve a gyors kajáldába rendeltünk magunknak ennivalót, majd leültünk az egyik asztalhoz és elkezdtünk enni, miközben kibeszélni a mai napot. Miután megettük, utána beugrottunk a boltba egy kis rágcsálni valóért és a videó tékába 1-2 filmért. Észre se vettük milyen hamar elment az idő és az égbolt milyen sötét volt. Az utcák ismét üresen tátongtak. Hazaérve ledobtuk magunkat a kanapéra és beraktam egy filmet pihenés képen. Mivel holnap szabadnapunk van ezért úgy tervezzük, hogy egész éjjel fent leszünk.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem Amandától.
-De egy kicsit.-válaszolt.
-Jó akkor hozok enni.
Kimentem a konyhába, addig Amanda nézte a filmet. Elkezdtem csinálni pár szendvicset. Egyszer csak a macskám ott termett mellettem és elkezdett nyávogni.
-Mi a baj? Éhes vagy?-kérdeztem tőle.
Persze nem mintha tudott volna válaszolni, de én már csak ilyen vagyok. Mintha megértette volna, egyből odament a kis táljához. Vettem az adást és elmosolyodtam, majd elővettem a macskakaját és adtam neki egy keveset. Visszaraktam a helyére a macskakaját, kezet mostam, majd bevittem a szendvicseket. Leraktam az előttünk lévő asztalra a tányérokat, majd vissza csatlakoztam Amandához és én is néztem tovább a filmet. Mikor véget ért a film már hajnali három lehetett.
-Kijössz velem a tetőre cigizni?-tettem fel a kérdést.
-Persze.-válaszolt, majd felmentünk a tetőre.
Fent leültünk a tetőre és néztünk ki a fejünkből. Elővettem a cigim és a gyújtom, majd számba vettem a cigarettámat és meggyújtottam.

Egyszer csak ordibálásra lettünk figyelmesek és megláttunk egy fiúbandát a házunk előtt. Ismerős hangokat hallottunk a tömegből. Egymásra néztünk Amandával, majd szemünket megint a fiúkra szegeztük.
-Hé, az nem Steve és Damon meg a csatlósaik?-szólalt meg Amanda.
-Nem tudom.-válaszoltam.-Közelebbről is meg kéne őket nézni, mert így nem igazán tudom eldönteni.
Halkan lejöttünk a tetőről, majd kimentünk a lakásból a hátsó udvaron keresztül. Elbújtunk egy bokor mögött és onnan figyeltük őket. Amanda telibe találta. Ezek tényleg ők.
-Vissza kéne menni nem gondolod?-suttogta oda nekem.
-De, vissza kéne.
Mikor felálltunk  véletlen ráléptem egy faágra, ami elég nagyot reccsent és a sok fiú szem ránk szegeződött.
-Nocsak-nocsak kiket látunk.-mondta mosolyogva Damon.
Basszameg.
-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem tőle.
-Felfedezzük a várost.-mondta ironikusan.
-Hahaha. Nagyon vicces. Jó humorod van mit ne mondjak.-vágtam vissza én is iróniával.
-Nem jöttök velünk mulatni?-kérdezte, mintha az előbbi beszélgetés meg se történt volna.
-Majd pont veletek fogunk elmenni bulizni.-vágtam rá.
Erre ő szúrós tekintettel nézett rám. Az egyik haverja elindult felénk, de Damon leállította.
-Hagyjad. Nem tudják kiket veszítenek.
-Kiket?-nevettem el magam.-Sok taplót. Mást nem nagyon-mondtam.
-Idiótákat, barmokat, egoistákat.-fejezte be Amanda.
-Na jó. Most telt be a pohár!-mondta idegesen Damon.
Elkezdtek felénk futni, erre mi is futásnak eredtünk.

2.fejezet

*Csöng-csöng*
Hallottam meg a csengőt. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd odaszaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. Amandával találtam szembe magam, aki egy fekete szaggatott aljú rövidnadrágba volt, hozzá egy 'sweet rebel' feliratú pólóval és egy fekete egyszerű sarúval.

-Jó reggelt álomszuszék. Látom most keltél.-nyomta kezembe a kávémat.
-Jó reggelt.-tessékeltem be.
-Ugye tudod, hogy van 15 percünk elindulni a munkába?-közölte velem.
Erre felkaptam a fejem és már csak annyit lehetett észrevenni, hogy neki álltam kapkodva készülődni. Amanda öltözködését elnézve ma is elég meleg napunk lesz.

Az előző napunk után nem vagyok benne 100 százalékosan biztos, hogy ma is olyan jó időnk lesz, mint tegnap volt. Elkészültem a dolgaimmal, majd lementem. Elindultunk, majd útközbe beugrottunk a szórólapokért a főnökünkhöz, aki csak egy dicsérettel fogadott, majd köszönt el tőlünk. Kimentünk a szokásos helyünkre és elkezdtük osztogatni a szórólapokat. Pár óra múlva tartottunk egy kis szünetet. Leültünk a legközelebbi padra, majd rágyújtottam, amit Amanda sose nézett jó szemmel. A tekintetéből kivettem, hogy akár megtudott volna ölni engem ezért.
-Nyugi, úgy is tudod, hogy már csak nyáron fogok cigizni. Megígértem!-küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Kivéve a bulikba, ami általában minden héten szokott lenni.-sóhajtott, majd rám nézett és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
Mikor véget ért a pihenőnk visszatértünk a munkához. Osztogattuk a szórólapokat, mikor hátulról meglöktek minket és elejtettük azokat, majd a szél szétfújta őket.
-De jó.-szólalt meg Amanda idegesen.
-Nekem mondod?-fordultam egyből hátra.-Ennél ügyesebbek nem tudtatok volna lenni. Ti lelki nyomorékok.-kezdtem el szidni őket.
Két szőke srácot láttunk magunk előtt akik torkuk szakadtából nevettek a mi kárunkon. Legszívesebben lenyakaztam volna őket abban a pillanatban, de inkább csak idegesen néztem rájuk.
-Olyan aranyosan próbálnak minket megalázni, nem gondolod Steve?-szólalt meg az orr piercinges srác.
-De, én is így gondolom Damon.-mért végig minket huncutul mosolyogva.-De ha jobban megnézed őket nem is olyan rosszak.
Mi csak meredtünk a két fiúra, szinte kikerekedett szemekkel. Az úgynevezett Damon befejezte a nevetést és komoly tekintettel mért végig ő is minket.
-Na és, hogy hívnak titeket szépségek?-támaszkodtak neki a korlátnak.
-Neked ahhoz semmi közöd.-vágtam rá.
-Na ezt én nem mondtam volna a helyedbe.-szólalt meg egy másik srác a 'bandájukból'.
Amint befejezte a mondatát Damon elrugaszkodott a korláttól, odasétált elém, majd erőteljesen megfogta az arcomat.
-Nekem senki sem mondhat ellent!-mondta ingerülten.-Nagyon vigyázz, hogy mit mondasz, mert ha még egy ilyened van annak következményei lesznek.
-Ha ő nem is, de én eljátszhatom az esélyeimet. Ergo szállj le a barátnőmről te nyomorék!
-Ezt most nem hiszem, hogy komolyan gondoltad.-nevette el magát.-Milyen gyerekes vagy.-kapta el Steve erősen a kezét.
-Én vagyok a gyerekes? Nézzetek már magatokra. Hány évesek vagytok agyilag? Kettő vagy még annyi sem? Lányokkal kikezdeni nagyon felnőttes dolog.
Ezeknek a szavaknak a hallatán lefagyott a mosoly az arcáról, majd neki lökte Amandát a korlátnak és idegesen beleütött egyet ököllel közvetlen mellette.
-Most hagyjatok minket békén!-löktem el magamtól Damont.-Nem hiszem el, hogy ekkora senkik vagytok, hogy lányokat bántsatok. Egyébként is..nem tűnt fel, hogy egyáltalán nem félünk tőletek?-néztem bele kékes-zöld szemébe.
Erre mindenkinek a tekintete ránk szegeződött és azt várták, hogy Damon, hogy fog reagálni...