5.fejezet

Reggel 6 kor nagy kényelmetlenséggel ébredtünk a földön. Mindenünk zsibbadt. Szerencse, hogy ma nem kell mennünk dolgozni.
-Angel...-szólalt meg hirtelen Amanda.- Mi volt ez tegnap közted és Damon között?
-Semmi. Csak ideges lett.-válaszoltam hihetően.
-Jött a szokásos hülyeségeivel gondolom.
-Úgy ahogy mondod.-nevettem el magam.-És amúgy veled mi volt tegnap? Ahogy láttam összemelegedhettetek Stevvel, hisz minden vita nélkül jöttetek vissza együtt.
-Öhm.. izé hát utolért legelsőnek ,aztán megszorította a kezem aztán átkarolt és háttal voltam neki, utána beszélgettünk és  elengedett maga felé fordított csókolóztunk, de mondta, hogy ne mondjam el senkinek, de szerintem nem gondolta komolyan vagy nem tudom.-mondta zavarodottan.
- Csak komolyan gondolta, ha már megtette! Ok nélkül senki sem csókol meg senkit.-magyaráztam neki.
-Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán lesz valami köztünk.-sóhajtott fel.
-Hát, majd ahogy hozza a sors úgy lesz.
Amandának érkezett egy SMS-e az anyukájától, hogy haza kell mennie, így elköszöntünk egymástól felállt és hazament. Miután Amanda elment gondoltam kitakarítom a házat.Felálltam elővettem a telefonomat, majd megnéztem az időt. 14:21. Bőven van estig időm. Neki álltam először a konyhának. Miután végeztem a konyhával áttértem a nappalira. Mint mindig most is ment a zene takarítás alatt. Mikor már teljesen végeztem lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Árny is csatlakozott hozzám, így ő is feljött mellém. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
-Haló tessék?-szóltam bele a telefonomba.
-Szia.-szólalt bele Amanda.- Anyuék elmentek nyaralni. Engem is magukkal szerettek volna menni, de inkább kihagytam.Szóval ma elmegyünk bulizni?
-Nekem ma igazán van kedvem. Viszont holnap csaphatnánk egy házibulit. Mit szólsz hozzá?-kérdeztem egy mosoly kíséretében az arcomon. Persze ő ezt a mosolyt nem láthatta ,de hangomon érzékelte.
-Benne vagyok.-érzékeltem a hangján, hogy ő is mosolyog.- Na, de leteszlek. Mennem kell cicát sétáltatni.-magyarázta.
-Rendben .Szia. Jó éjt.-meg sem várva a válaszát letettem a telefont.
Mivel este fele járt az idő, így megvacsoráztam. Vacsora után elmosogattam és felmentem lefürödni, majd ledőlni aludni.

~Amanda szemszöge~


Miután lerakta a telefont lementem és neki álltam keresni Gabrielt. 7 hónapos volt még csak, de nagyon értelmes volt egy macskához képest. Mikor megláttam, hogy a földön játszik odamentem hozzá és felvettem. Az előszobába sétáltam vele, ahol feladtam rá a hámot és a pórázt. Leraktam a földre, majd kimentünk az utcára. Séta közben olyan volt, mintha követtek volna, de amikor hátra fordultam nem volt ott senki. Ez eléggé ijesztő volt, így minél hamarabb hazaszerettem volna érni. Szokás szerint amikor a ház előtt voltunk levettem Gabrielről a hámját és a pórázát. Furcsa sötétben is  olyan szépen ragyog fehér szőre. Szeme sötétkék, de nagyon szép. Örülök, hogy Angeltől ezt kaptam születésnapomra.

Ábrándozásomat  Gabriel nyávogása szakította félbe. Kinyitottam az ajtót bementünk, majd bezártam magunk után. Felmentem a szobámba, majd a terasz ajtóhoz léptem és kinyitottam. 

Miért kell ennyire melegnek lennie? Ráadásul azt se tudom, hogy anyuék hova rakták a ventilátort.

 Ledőltem az ágyra és tanulmányoztam a szobám plafonját. Lépteket hallottam terasz felől, amire felkaptam a fejem. Egy test vonal rajzolódott ki a sötétben, Egyre jobban kezdtem félni. 

-Ki az?-szóltam ijedve és az ágyam mellől elővettem az íjam.

-Nyugi csak én vagyok az.-szólalt meg egy édes, mégis férfi hang.

-Steve te meg, hogy kerültél ide?- mondtam, miközben leraktam az íjat a kezemből.

-Nem is örülsz nekem?-kérdezte, majd bejött a szobámba.

-De vagyis, hogy kerültél ide?-lepődtem meg.

-Tudom, hogy nem szép dolog, de követtelek hazáig, nehogy bajod essen.-árulta el, miközben leült mellém.

Megforgattam a szemem, majd ledőltem.

-Megtudom magam védeni.-mosolyogtam rá.

-Nem hinném.-komolyodott el a hangja.

-Kösz.-mondtam, majd elfordultam tőle.

-Nem rosszindulatból értettem.-magyarázkodott.-Te sem tudod valójában, hogy milyen emberek mászkálnak kint az utcán.

Átfordultam a másik oldalra és őt kezdtem el nézni. Csak értetlenül nézett rám, amin egy jót mosolyogtam. Elkezdett lassan felém hajolni, mikor megszólalt a telefonja. Egy hangos sóhaj közepette felvette. Beszélgetésükből kiszűrve Damonnal beszélgetett. Érdeklődésemet jobban felkeltette, amikor Angel neve hagyta el ajkait. 

Komolyan ez a srác oda és vissza van Angelért.

Már egy jó ideje beszélgettek, mikor ráuntam az egészre. Kikaptam a kezéből a telefont és kinyomtam.

-Mi van Angellel?-kérdeztem, rá.

-Jajj semmi, csak most mesélte el Damon, hogy mi volt tegnap este, mikor elkezdte őt üldözni.-magyarázta el a dolgokat.

Hirtelen morgott egyet a gyomrom, ezért automatikusan felálltam és elindultam lefele, mire Steve is követett engem.

4.fejezet

Mivel Amandával két ellentétes irányba kezdtünk el futni, ezért a fiúk is ketté oszlottak és úgy futottak tovább utánunk.

~Amanda szemszög~

A francba! Ketté váltunk.
Összevissza futottam és már egy ismeretlen helyre jutottam. Megálltam, hátra néztem és láttam, hogy leráztam őket. Fordultam volna vissza, mikor egy testnek ütköztem. Steve volt az. Kiszerettem volna kerülni, mikor ő visszarántott.
-Engedj el.-mondtam kétségbeesetten.
Ő nem engedett a szorításból, sőt egyre erősebben fogott. Egymással szemben álltunk 'kéz a kézben', mikor egyik kezünket anélkül, hogy elengedte volna átlendítette felettem és már háttal voltam neki, miközben átkarolt.

-Steve.-suttogtam neki.- Minden oké?

-Minden rendben.-válaszolta nyugodtsággal a hangjában.

-Akkor miért ölelgetsz? Hisz gyűlölsz. Tegnap még megakartál ütni.

-Te gyűlölsz engem?

-Én kérdeztem hamarabb.

Elengedte a szorítást, majd egymás felé fordultunk és egymás szemébe néztünk. 

-Szóval?-tértem vissza a témához.

-Shhh.-tette mutatóujját a szám elé.

Közelebb lépett, majd átkarolta a derekamat, majd magához húzott és megcsókolt. Próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta. Pár másodperc után, már engedtem, hogy csókoljon és akarattal vagy akaratlanul, de én is visszacsókoltam. Elváltunk egymástól, majd homlokát az enyémnek támasztotta és azt suttogta:

-Ez maradjon a mi kis titkunk.

Én csak bólintottam, majd egy gyors puszit nyomtam ajkára és elindultam megkeresni Angelt, Steve pedig Damont.

~Angel szemszöge~

Csak futottam amerre láttam mit sem törődve mással.

Nagyon jó. Pont ma kellett magassarkút felvennem.

-Talán máskor nem magassarkút fogsz felvenni.-lépett ki Damon az előttem lévő kis utcából.

-Talán. De ha jobban belegondolok arra jó, hogy a szádba lépjek vele.-küldtem felé egy műmosolyt.

-Kislány, neked nem tanították meg a szüleid, hogy nem illik idősebekkel pofátlankodni?-kérdezte kíváncsian, de még is ironikusan.

-Neked meg nem tanították meg, hogy ne kezdj ki kisebbekkel?-kérdeztem vissza.

-Jogos.-mosolyodott el, majd közeledni kezdett.-Ez tetszik, de még mindig van mit tanulnod.

-Neked is. Nem is kicsit.

Mikor már elég közel volt hozzám, így próbáltam ellökni magamtól, de nem ment. Sokkal erősebb volt mint én. Elkezdtem hátrálni, mire ő egyre közelebb jött. Neki ütköztem a falnak ő pedig a kezét mellém támasztotta, majd a fülemhez hajolt.

-Nem tudsz előlem elmenekülni. Mindig megfoglak találni.-suttogta ijesztően.

Erre a mondatára kirázott a hideg., furcsa módon jó értelemben. Ő ezt észrevette és elmosolyodott rajta. Én csak elfordítottam a fejem, hogy ne nézzek a szemébe vagy éppen rá. 

-Kívánlak és tudom jól, hogy te is engem-suttogta ugyan olyan higgadtsággal.

Erre elvörösödtem és a kezem önállóan az arcán csattant.

-Utállak!-tettem hozzá.

-Te kis..-mondta idegesen.

Már csak azt vettem észre, hogy a keze lendül, de mielőtt célt ért volna Steve lefogta, majd arrébb ráncigálta. Amanda hirtelen megfogta a kezemet, majd futólépésben elkezdett maga után húzni. Hazáig meg sem álltunk, majd mikor beértünk a házba bezárta az ajtót.

3.fejezet

Damon egy lépéssel közelebb jött, majd a pólómnál fogva közelebb húzott és mélyen a szemembe nézett. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd elengedett.
-Menjünk fiúk.-mondta Damon.-Még találkozunk. Ezt nem hagyjuk annyiban.
Steve is elengedte a szorításából Amandát, majd elindultak. Többször is hátranéztek, majd mikor teljesen eltűntek csak akkor vettük észre, hogy szinte mindenki minket bámul. Mintha semmi se történt szedtük össze a szórólapokat és próbáltuk kisebb-nagyobb eredménnyel szétosztogatni a járókelők között.
Mivel ma hamarabb kezdtük a munkát, ezért hamarabb is fejezhettük be, így  már késő délután mehettünk utunkra.
-Nem ugrunk be enni valahova?-mosolygott rám Amanda.
-Menjünk.Úgy se ettünk ma még semmit.-indultunk el  a KFC fele.
Beérve a gyors kajáldába rendeltünk magunknak ennivalót, majd leültünk az egyik asztalhoz és elkezdtünk enni, miközben kibeszélni a mai napot. Miután megettük, utána beugrottunk a boltba egy kis rágcsálni valóért és a videó tékába 1-2 filmért. Észre se vettük milyen hamar elment az idő és az égbolt milyen sötét volt. Az utcák ismét üresen tátongtak. Hazaérve ledobtuk magunkat a kanapéra és beraktam egy filmet pihenés képen. Mivel holnap szabadnapunk van ezért úgy tervezzük, hogy egész éjjel fent leszünk.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem Amandától.
-De egy kicsit.-válaszolt.
-Jó akkor hozok enni.
Kimentem a konyhába, addig Amanda nézte a filmet. Elkezdtem csinálni pár szendvicset. Egyszer csak a macskám ott termett mellettem és elkezdett nyávogni.
-Mi a baj? Éhes vagy?-kérdeztem tőle.
Persze nem mintha tudott volna válaszolni, de én már csak ilyen vagyok. Mintha megértette volna, egyből odament a kis táljához. Vettem az adást és elmosolyodtam, majd elővettem a macskakaját és adtam neki egy keveset. Visszaraktam a helyére a macskakaját, kezet mostam, majd bevittem a szendvicseket. Leraktam az előttünk lévő asztalra a tányérokat, majd vissza csatlakoztam Amandához és én is néztem tovább a filmet. Mikor véget ért a film már hajnali három lehetett.
-Kijössz velem a tetőre cigizni?-tettem fel a kérdést.
-Persze.-válaszolt, majd felmentünk a tetőre.
Fent leültünk a tetőre és néztünk ki a fejünkből. Elővettem a cigim és a gyújtom, majd számba vettem a cigarettámat és meggyújtottam.

Egyszer csak ordibálásra lettünk figyelmesek és megláttunk egy fiúbandát a házunk előtt. Ismerős hangokat hallottunk a tömegből. Egymásra néztünk Amandával, majd szemünket megint a fiúkra szegeztük.
-Hé, az nem Steve és Damon meg a csatlósaik?-szólalt meg Amanda.
-Nem tudom.-válaszoltam.-Közelebbről is meg kéne őket nézni, mert így nem igazán tudom eldönteni.
Halkan lejöttünk a tetőről, majd kimentünk a lakásból a hátsó udvaron keresztül. Elbújtunk egy bokor mögött és onnan figyeltük őket. Amanda telibe találta. Ezek tényleg ők.
-Vissza kéne menni nem gondolod?-suttogta oda nekem.
-De, vissza kéne.
Mikor felálltunk  véletlen ráléptem egy faágra, ami elég nagyot reccsent és a sok fiú szem ránk szegeződött.
-Nocsak-nocsak kiket látunk.-mondta mosolyogva Damon.
Basszameg.
-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem tőle.
-Felfedezzük a várost.-mondta ironikusan.
-Hahaha. Nagyon vicces. Jó humorod van mit ne mondjak.-vágtam vissza én is iróniával.
-Nem jöttök velünk mulatni?-kérdezte, mintha az előbbi beszélgetés meg se történt volna.
-Majd pont veletek fogunk elmenni bulizni.-vágtam rá.
Erre ő szúrós tekintettel nézett rám. Az egyik haverja elindult felénk, de Damon leállította.
-Hagyjad. Nem tudják kiket veszítenek.
-Kiket?-nevettem el magam.-Sok taplót. Mást nem nagyon-mondtam.
-Idiótákat, barmokat, egoistákat.-fejezte be Amanda.
-Na jó. Most telt be a pohár!-mondta idegesen Damon.
Elkezdtek felénk futni, erre mi is futásnak eredtünk.

2.fejezet

*Csöng-csöng*
Hallottam meg a csengőt. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd odaszaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. Amandával találtam szembe magam, aki egy fekete szaggatott aljú rövidnadrágba volt, hozzá egy 'sweet rebel' feliratú pólóval és egy fekete egyszerű sarúval.

-Jó reggelt álomszuszék. Látom most keltél.-nyomta kezembe a kávémat.
-Jó reggelt.-tessékeltem be.
-Ugye tudod, hogy van 15 percünk elindulni a munkába?-közölte velem.
Erre felkaptam a fejem és már csak annyit lehetett észrevenni, hogy neki álltam kapkodva készülődni. Amanda öltözködését elnézve ma is elég meleg napunk lesz.

Az előző napunk után nem vagyok benne 100 százalékosan biztos, hogy ma is olyan jó időnk lesz, mint tegnap volt. Elkészültem a dolgaimmal, majd lementem. Elindultunk, majd útközbe beugrottunk a szórólapokért a főnökünkhöz, aki csak egy dicsérettel fogadott, majd köszönt el tőlünk. Kimentünk a szokásos helyünkre és elkezdtük osztogatni a szórólapokat. Pár óra múlva tartottunk egy kis szünetet. Leültünk a legközelebbi padra, majd rágyújtottam, amit Amanda sose nézett jó szemmel. A tekintetéből kivettem, hogy akár megtudott volna ölni engem ezért.
-Nyugi, úgy is tudod, hogy már csak nyáron fogok cigizni. Megígértem!-küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Kivéve a bulikba, ami általában minden héten szokott lenni.-sóhajtott, majd rám nézett és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
Mikor véget ért a pihenőnk visszatértünk a munkához. Osztogattuk a szórólapokat, mikor hátulról meglöktek minket és elejtettük azokat, majd a szél szétfújta őket.
-De jó.-szólalt meg Amanda idegesen.
-Nekem mondod?-fordultam egyből hátra.-Ennél ügyesebbek nem tudtatok volna lenni. Ti lelki nyomorékok.-kezdtem el szidni őket.
Két szőke srácot láttunk magunk előtt akik torkuk szakadtából nevettek a mi kárunkon. Legszívesebben lenyakaztam volna őket abban a pillanatban, de inkább csak idegesen néztem rájuk.
-Olyan aranyosan próbálnak minket megalázni, nem gondolod Steve?-szólalt meg az orr piercinges srác.
-De, én is így gondolom Damon.-mért végig minket huncutul mosolyogva.-De ha jobban megnézed őket nem is olyan rosszak.
Mi csak meredtünk a két fiúra, szinte kikerekedett szemekkel. Az úgynevezett Damon befejezte a nevetést és komoly tekintettel mért végig ő is minket.
-Na és, hogy hívnak titeket szépségek?-támaszkodtak neki a korlátnak.
-Neked ahhoz semmi közöd.-vágtam rá.
-Na ezt én nem mondtam volna a helyedbe.-szólalt meg egy másik srác a 'bandájukból'.
Amint befejezte a mondatát Damon elrugaszkodott a korláttól, odasétált elém, majd erőteljesen megfogta az arcomat.
-Nekem senki sem mondhat ellent!-mondta ingerülten.-Nagyon vigyázz, hogy mit mondasz, mert ha még egy ilyened van annak következményei lesznek.
-Ha ő nem is, de én eljátszhatom az esélyeimet. Ergo szállj le a barátnőmről te nyomorék!
-Ezt most nem hiszem, hogy komolyan gondoltad.-nevette el magát.-Milyen gyerekes vagy.-kapta el Steve erősen a kezét.
-Én vagyok a gyerekes? Nézzetek már magatokra. Hány évesek vagytok agyilag? Kettő vagy még annyi sem? Lányokkal kikezdeni nagyon felnőttes dolog.
Ezeknek a szavaknak a hallatán lefagyott a mosoly az arcáról, majd neki lökte Amandát a korlátnak és idegesen beleütött egyet ököllel közvetlen mellette.
-Most hagyjatok minket békén!-löktem el magamtól Damont.-Nem hiszem el, hogy ekkora senkik vagytok, hogy lányokat bántsatok. Egyébként is..nem tűnt fel, hogy egyáltalán nem félünk tőletek?-néztem bele kékes-zöld szemébe.
Erre mindenkinek a tekintete ránk szegeződött és azt várták, hogy Damon, hogy fog reagálni...

1.fejezet

Élvezet reggeltől estig szórólapokat osztogatni az embereknek a tűzőnapon.

-Angel min gondolkodsz már megint?-kérdezte kómásan Amanda.

-Hmm? Micsoda?-kérdeztem vissza egy kis fáziskéséssel.

-Semmi.-legyintett egyet, majd folytatta.-Már "csak" 3 óra és mára végzünk.

-Ühümm.-válaszoltam, miközben kicsit sem érdekelt a dolog.

Előkaptam a telefonomat, majd megnéztem rajta az időt. 

18:02 és én még mindig megsülök. Napszúrást fogok kapni. Ez az! 

Az idő lassan kezdett hűvössé válni, ami elég hirtelen jött és az emberek öltözéke nem igazán volt az időhöz kedvező, ezért egyre kevesebben merészkedtek ki az utcára.

Furcsa így látni ezt a várost.

Teltek-múltak a percek, mire végeztünk a munkával. Lassacskán elindultunk hazafele. Az utakat csak a lámpa pislogó fénye világította meg, ami elég rémisztő, de vonzó volt számomra.

-Nyitva van a kávézó?-szólalt meg hirtelen Amanda.

-Igen. Még fél órát.-válaszoltam miután ránéztem a telefonom órájára.

Se több, se kevesebb egyszerre fordultunk be a sarkon a kávézó fele. Gyors léptekkel sétáltunk, mintha csak valami elől menekültünk volna, de mögöttünk egy lélek sem volt. A kávézóba érve rendeltünk 1-1 capuccino-t, még éppen csak a zárás előtt. Megkaptuk a rendelésünket és elindultunk utunkra. Amanda két utcányira lakott tőlem, így napi szinten találkoztunk egymással. Mivel nyár volt így suliba sem kellett járnunk, csak nyári melót vállaltunk, hogy elmehessünk, majd együtt ide-oda. Nekem a szüleim elutaztak a nyárra, így egyedül voltam otthon a macskámmal. Elég különleges macska mit ne mondjak. A szőre fekete színben pompázik, az egyik szeme sárga a másik pedig tenger kék.

Alig várom, hogy hazaérjek és újra láthassam az én kis 'szerelmemet'. Észre se vettem, hogy mennyire elrepült az idő és egy szempillantás alatt ott is voltunk Amanda házának ajtaja előtt.

-Akkor holnap reggel átmegyek. Beugorjak előtte reggel egy fekete kávéért?-kérdezte kedvesen.

-Igen, légyszíves.-válaszoltam a kérdésére.

Elköszöntünk egymástól, majd én is elindultam hazafele. Öt perc séta után, már a ház ajtaján belül találtam magamat.

-Merre vagy Árny. Kiscicám, gyere elő.-hívogattam a macskám.

Egyszer csak a semmiből előlépett, majd oda jött és hozzám dörgölőzött. Megsimogattam és a fürdőszoba fele vettem az irányt. Gyorsan letusoltam, majd felvettem a kedvenc pizsamámat és lefeküdtem a kanapéra. Beraktam egy horror filmet, majd magam mellé hívtam Árnyt és betakaróztam. Elkezdődött a film és éreztem, hogy egy kis idő után lecsukódik a szemem, majd álomba merültem.

Szereplők

Angel Collins:

17 éves. Vonzza a paranormális jelenségeket.
Különc, nincs sok barátja és nehezen nyílik meg mások előtt.
Akik közel kerülnek hozzá azokat nem tudja elengedni.
"Angyalokkal tárgyalok, démonokkal kártyázok."

Amanda Blood:

18 éves. Kedves, barátságos.
Barátnőjével együtt kiemelkedő természetű mégsem
szeretnek a középpontban lenni. Okos, értelmes
és megértő.
"Sose felejts el mosolyogni."

Damon Lautner:

23 éves. Egy igazi rossz fiú, aki sosem hátrál meg.
Persze emögött némi szeretet és jóság is lakozik benne.
Vezér egyéniségű, aki sosem tűri el, ha 'nem'-et mondanak neki.

Steve Stiffler:

21 éves. Nem igazán átlagos srác. Legjobb haverjával,
Damonnel, egy bandának a vezére. A haverjai előtt
keménynek mutatja magát, de legbelül egy igazán
romantikus és kedves srác.